Dr. Kiss Dominika

Négyéves voltam, amikor családunkba megérkezett egy kölyök spániel. Ez nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, amikor a nagymamáim rendszeresen feltették a kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?”. Akkor találtam ki válaszként, hogy állatorvos leszek – és végül ehhez a tervhez az egyetem elvégzéséig, sőt azon túl is megingathatatlanul ragaszkodtam.

Sokáig azt hittem, hogy kizárólag kutyás ember vagyok, aztán 11 évvel ezelőtt befogadtam egy macskát. Halucinak köszönhetően idővel nemcsak elkötelezett macskarajongó, hanem gyakorlott macskaszolga is lett belőlem. Jelenleg két kutyával, két macskával és a vőlegényemmel osztom meg az otthonomat. Emellett rendszeresen fogadunk be ideiglenesen cicákat is, akiknek segítünk a gyógyulásban, a szocializációban és a végleges otthon megtalálásában.

Az egyetemi évek alatt ortopéd sebész szerettem volna lenni, azonban diplomázás után Olaszországban, Bolzano városában kezdtem dolgozni, ahol végleg magával ragadott a lágyszervi sebészet világa. Hazatérésem után kezdett körvonalazódni egy saját rendelő gondolata, amelyből néhány évvel később megszületett a Sánta Kutya Állatorvosi Rendelő.

Alapítótársamat, Kárpáti Csillát az egyetem első évének legelső gyakorlati óráján ismertem meg. Azóta tartó barátságunkra építve közösen álmodtuk meg a rendelőt – az utolsó konnektor helyétől kezdve a digitális röntgenen át egészen a mai csapatig.

A mai napig az motivál, hogy pácienseim számára a lehető legjobb ellátást nyújtsam, miközben aktívan támogatom az állatvédelmet és a felelős állattartást. Számomra az állatorvosi hivatás egyszerre jelent gyógyítást, problémamegoldást és elkötelezettséget az állatok jobb életminősége iránt.